A lábzsibbadásnak számottevő okai lehet. A zsibbadás és egyéb érzészavarok hátterében mindig valamilyen idegrendszeri okot kell keresnünk, hiszen, az idegek látják el érzőrostokkal a végagokat. Ezeknek valamilyen okból bekövetkező károsodása vezet zsibbadáshoz, érzészavarhoz.

A lábzsibbadás okai lehetnek:

- polyneuropathia: a perifériás idegek károsodását, jelenti ami valamilyen anyagcsere-zavar miatt alakul ki. Ilyen anyagcsere zavarok pl.: cukorbetegség, daganat, pajzsmirigybetegség, nem megfelelő tálplálkozás és életmód, vagy emésztőrendszeri betegség miatt kialakuló hiánybetegségek (alkoholizmus, B-vitamin hiány, folsav hiány stb.)

- Ipari, vagy vegyi anyagok okozta idegkárosodás, vagy felszívódási zavar (pl.: kemoterápia)

- az idegrendszer gyulladása miatti idegkárosdások: sclerosis multiplex, Guillain-Barré szindróma

- alagút szindróma: Ezeket nem gerinc eredetű igeggyulladásnak hívjuk. A perifériás idegek a gerincsatornából kilépve a csontok és lágyrészek (izmok, inak, szalagok) által alkotott alagutakban futnak. Ha ezek az alagutak valamelyike valamilyen okból kifolyólag (pl. lágyrészrövidülés) szűkülnek, akkor a bennük futó ideg nyomás alá kerül zsibbadást okozva.

Alsó végtagokon a legyakoribb ilyen a pirifomis szindróma.

A piriformis szindróma nevét a körtealakú izomról (musculus piriformis) kapta a nevét. Ez az izom a keresztcsontot köti össze a combcsont nagytomprával, amit a köznyelv “forgónak” is szokott nevezni. A csípőizületet kirotálja, és távolítja a középvonalhoz képest (hajlított csípőnél). Azért alattomos, mert fázikus izom lévén zsugorodásra hajlamos, ennek megfelelően általban zsugorodik is. Ennek tetejébe az ülőideg (nervus ischiadicus) az izomhoz nagyon közel fut. Ha az izom zsugorodik, akkor nyomást gyakorol az idegre, és az ideg mentén fájdalom, zsibbadás alakulhat ki, illetve a beidegzett izmok gyengülése is jelentkezhet.

A pifiromis szindróma okai:

  • direkt idegi kompresszió (pl. esés után vérömleny képződés, vagy hosszantartó ülés, kerékpározás),
  • krónikus gyulladás az izom tapadási helyén, kismedencei sérülés,
  • végtaghosszkülönbség miatti túlterhelődés

A piriformis szindróma tünetei:

  • Az ideg mentén fájdalom, ami a farizom tájékéról, csípő környékéről indul.
  • A fájdalmat fokozza a lehajolás, emelés, a csípő berotálása
  • Lábzsibbadás
  • A piriformis nyomásra érzékeny

Ezek a tünetek jellemzőek prockorongsrév esetén is, de ha piriformis szindrómával állunk szemben, akkor a fent említett tünetek nem járnak derékfájdalommal. Csak a piriformis környékén illetve attól lefele jelentkeznek a panaszok.
Kezelése: Súlyos akut esetben szóba jöhet lidocain blokád beadása a piriformis izomba. A tünetek kezlésére elektroterápia, az ideg regenációjára B- vtiamin szedése javasolt. A hosszútávú menedzsmenthez azomban nélkülözhetetlen az izom nyújtása, lazítása, és az izomerőegyensúly helyreállítása gyógytorna kezeléssel.

- igen gyakori oka a lábzsibbadásnak az ágyéki porckorongsérv: A porckorongunk minden csigolya között megtalálható a 2. csigolyától lefelé.
Belső magja, a nucleus pulposus kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja. Érellátása nincs, tehát diffúzó útján táplálódik. A porckorongot az összenyomás, hajlítás és csavarás összetett kombinációja terheli. Az egészséges porckorongban az axiális (függőleges) irányú terheléseket a gél állapotú mag hidrosztatikus összenyomása viseli, s ennek ellenáll a külső rostos gyűrűben keletkező feszültség. A kor előrehaladtával és a rossz terheléssel (pl. egész napos görnyedt szmítógép előtt ülés) a mag víztartalma csökken, melynek a következtében a porckorong rugalmassága is csökken, és a nyomás egyenlőtlenül tevődik át csigolyatestre. A porckorongok tápanyagellátása a szomszédos üvegporcokon keresztüli diffúzióval történik. A porckorongok a gerinc hosszának negyedét teszik ki. A napközbeni terhelés hatására dehidrálódnak és éjszaka az erőhatás megszűntével rehidratálódnak. Napi nettó 10-20%-os folyadékveszteséget figyelhetünk meg a diszkuszban, s a napi terhelés alatt beálló folyadék veszteséget éjszaka a pihenés folyamán visszanyerjük (ezért mérjük magunkat magasabbnak reggel mint este), mely egy “pumpaeffektushoz” hasonlítható. A napi folyadékcsere jelentős fontosságú a porckorong tápanyagellátásában.

A prockorongokban a gerinc mozgásakor különböző irányú elmozdulások történnek. Leegyszerűsítve: ha előrehajlunk, akkor a csigolyák elöl közelednek, a porckorong belső magja pedig hátrafelé mozdul el, ha hátrahajlunk, akkor hátul közelednek a csigolyák, és előre mozdul a nucleus pulposus, ha jobbra hajlunk, akkor balra mozdul a belső mag a csigolyák pedig jobb oldalon közelednek stb. A belső mag elmozdulásainak az anulus fibrosus feszülése szab határt.

De, ha hosszú ideig egy rányba terheljük a gerincünket (pl. naponta hosszú órákig helytelenül ülünk), vagy hirtelen meggondolatlanul nagy súlyt emelünk (pl. előrehajlásból csavarodva), akkor a rostos gyűrük sérülnek, és szabad utat kap a belső mag a sérvesedéshez, azaz kitüremkedik.

A porckorongnak nemcsak vérellátása nincsen, de beidegzése sem. Az anulus rostjainak külső egyharmadában van csak fájdalomérző receptor, tehát, ha problémás kezd lenni, nem fáj rögtön. Az első derékfájdalom egy későbbi, de még visszafordítható stádiumban jelentkezik. A kiboltosulás mértéketől függően nevezzük protrusionak (enyhébb mértékű), vagy herniának (sérv).

Attől függően, hogy merre boltosul ki okoz töneteket: ha egyenesen hátra, akkor “csak” derékfájdalmat eredményez, de ha hátra oldalra, akkor jó eséllyel eléri az ott kilépő ideggyököt, és a derékfájdalom mellett kisugárzó tünteket okoz (fájdalom, zsibbadás, bizsergés, egyéb különböző érzészavarok). Ezeknek helye attól függ, hogy mely csigolyák közötti porckorong érintett, és így melyik ideget nyomja.

Kezelés: jobb ha először szakorvos vizsgálja meg, és MRI készítését javasolja. (általánosségban igaz, hogy az MRI kép nem feltétlenül függ össze a páciens állapotának akkuttságával, de a diagnózis felállítása-, illetve a prognózis miatt szükséges). A tünetek csökkentésére: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, izomlazítás. Az oki terápia 2 féle lehet:

- műtét: 3 indikációja van:
1. ha vizelet-, széklettartási probléma is fennáll,
2. ha a lábfejét egyáltalán nem tudja mozgatni (nem tud sarokra, vagy lábujjhegyre állni), bár fordult már meg nálunk több olyan páciens, akinél még így is elkerülhető volt a műtét
3. ha fél évig tartó konervatív terápiára (minden olyan terápia ami nem műtét) semmilyen változás, javulás nem volt elérhető.
- konzervatív terapia: gyógytorna, Mckenzie-torna, manuálterápia, idegmobilizáció, stabilizációs tréning, tape, elektroterápia, pszichoterápia, életmódváltás