Ma Magyarországon évente cca 400 gyógytornász végez. Tehát amikor a híradásokban azt halljuk, hogy nincs, vagy kevés a gyógytornász, akkor inkább arról van szó, hogy az intézményekben létszámstop van, emiatt pedig az ott dolgozó kollégák túlterheltek.

Ekkora létszámú képzésnél bizony előfordul, hogy hiba csúszik a rendszerbe, és alap dolgok válnak nem teljesen evidensé a gyakorlatban.

Ezt a cikket azért is írom, mert nem először fordul elő, hogy olyan páciens jön hozzám, aki már megjárta a most éppen felkapott neveket, vagy rendelőket, és bizony alap hiányosságok voltak a problémája kezelésében, így nem is sikerült meggyógyítani az illetőket.

A következőkben egy gerincproblémás páciens vizsgálatát írom le:

Ha gyógytornászhoz megyünk, akkor a terápiának mindig betegvizsgálattal kell kezdődnie. Ez minimum 1 órát vesz igénybe. A betegvizsgálatnak a következőképpen kell kinéznie még akkor is, ha nem manuálterapeutához megyünk:

Anamnézis felvétel:

1. Hány éves, mivel foglalkozik (ülőmunkát végez, vagy fizikai munkát pl.? Mi a baja: milyen problémával fordult szakemberhez?

2. Kórtörténet: Mióta áll fenn a probléma? Kiújuló problémáról van e szó? Mi okozta az első epizódot, és/vagy ezt a jelenlegi állapotot?

3. Történt e valamilyen képakotóval vizsgálat: röntgen, MRI, ultrahang stb. Ezt meg kell nézni, és a páciensnek is el kell magyarázni, hogy mi látható. A felvétel az ő testéről készült, joga van tudni, hogy mi van rajta, és tapasztalatom szerint a gyógyulást is elősegíti, ha vizuálisan látja a helyrehozandó elváltozást.

4. A probléma napszaki ingadozása, viselkedése: Állandóan fáj/zsibbad/bizsereg stb., vagy vannak tünetmenetes periódusok a nap folyamán? Van e olyan mozdulat ami provokálja, vagy ami elmúlasztja a tünetet?

Fizikális vizsgálat:

5. Ezek után levetkőztetjük a pácienst. Ha gerincproblémáról van szó, elsősorban a felsőtestét vizsgáljuk, de biztosan megnézzük a gerinc alátámasztását is (alsó végtagokat). Ilyenkor a gyógytornász megnézi állva, hogy milyen a testtartás, milyenek az illető görbületei, és vizsgálja a gerincet mozgás közben, és a mozgáspályák végén. Figyelnie kell, hogy hogyan tud minden irányba hajolni, és meddig.

6. Ha az illetőnek van kisuárzó problémája, akkor neurológiai teszteket, és ideg teszteket kell végezni, hogy fel tudjuk mérni az idegi érintettség mértékét.

A hallottak és tapasztaltak alapján állít fel diagnózist a szakember, és dolgozza ki az adekvát terápiát.

Ennek során nem a terem túlsó végéről diktál a terapeuta, hanem hozzáér a pácienshez, megérezteti, hogy melyik izmot kell aktiválnia, és addig nem tágít, amíg nem sikerül.

Fontos, hogy tudjon bízni a szakemberben a beteg, tudjanak együtt dolgozni. Ez egy közös munka, aminek az orszlánrészét a páciens végzi el. A gyógytornász “csak” segít ebben.

És előfordul, hogy elakad az ember, és nem javul a páciens állapota. Ha semmilyen változás nincsen (nem jobb, nem rosszabb), akkor nem jó a terápia. Nem jót kezel a gyógytornász (ennél még az is jobb, ha jobban fáj, mert akkor jó helyen van, tehát jó volt a diagnózis, csak lehet, hogy túl kezelte, vagy rossz irányba, de legalább a problémát okozó struktúrát kezeli).
De ha megállt a tudomány, akkor annyi feleősségnek kell lenni az emberben, hogy elküldi más kollégához, hogy nézze meg ő is (velem is előfordult már), vagy további vizsgálatra.

Ha felkészült, lelkiismeretes szakelberek kezei között szertnél megszabadulni nyak-, hát-, derékfájásodtól, vagy sportsérülésedből, várunk Óbudán a Kolosy tértől nem messze gyógytorna magánrendelőnkben és mozgásstúdiónkban egyéni kezeléseinken, és csoportos óráinkon: gerinctornán, pilatesen bodyARTon, jógán:)